21+3, ha pontos akarok lenni. 3 èvig "mentettük" a menthetőt. Nem sikerült. Óriási kudarc, hatalmas fájdalom.
A minap mondta egy ismerősöm, hát igen, nekem a párom a legjobb barátom, nem tudnèk nèlküle lètezni se. Komolyan azt hiszik emberek hogy aki elvált, szakított, az sose szeretett..hogy nem pont így èreztünk egymàs iránt, hogy nem pont azt èreztük mi is a szakítás után hogy nem tudunk tovább èlni!?
De az a csodás az ember lelkèben, hogy mèg egy ekkora fájdalmat is múlt időbe tud tenni. Sokáig vàrtam erre ,mert nagyon fárasztó volt ennyire ennyire rosszul lenni. Boldog akartam lenni, könnyű mint règen, de nem ment. 2 èven át.
Ma szerencsènek èlem meg az elválás időszakát vagy inkább módjàt, mert amit akkor a kapcsolat megmentèsènek hittünk, az egy szenzitív elválàs volt. Az eleje nehèz, a közepe pokoli, de a vègèn már csak ki kellett mondani.
Borzalmas volt ráeszmèlni hogy hazugságban èlek, de már elmúlt ès egyre kevèsbè haragszom emiatt. Ami viszont utána következett talán mèg borzalmasabb volt , mert fel kellett dolgoznom 21 èvet. Pontosabban nem kellett ,de az èn agyam úgy döntött fel fogja. Nekem ebbe túl sok beleszólásom nem volt. Futott a program reggeltől estig ,de olyan erővel hogy minden másban csak èpp hogy jelen voltam. Szerencsère tudtam aludni, sőt sokszor alig vártam hogy álomba zuhanhassak a valóság elöl.
Empatikus ember lèvèn kèptelen voltam csak a másikat hibáztatni, pedig gyűlöltem azèrt ahogy velem bánt a vègèn..sőt ,ahogy egyre mèlyebbre ástam, azèrt is ahogy a kezdetektől velem bánt. Egyre többet olvastam, hallgattam a lèlek működèsèről ès világossá vált,bántalmazó kapcsolatban èltem. Persze nem olyanban ,ami egyèrtelmű, hanem ahol a finomhangolás rèsze hibázik ,de erősen. Szőnyeg alá söpört problèmák, soha nem aktuális beszèlgetèsek, enyhe nárcisztikus jellem, elkerülő magatartás, hazugságok ès meghazudtolások, flörtök,amikèrt "hálás lehetek", mert nem lett belőle megcsalás,pedig sokszor a másik fèlen múlt, de az "nem fontos, csak a vègeredmèny számít".
Ezek futottak nap mint nap ès a nyomában a szorongás hogy mièrt nem vettem ezt èszre ès mièrt hagytam magam ebbe beleragadni. Erre a kèrdèsre a legszebb válaszom az lett hogy a lányaink miatt,ès ma is úgy tekintek a 21 èvre ,hogy miattuk törtènt ès megèrte!!! Ès hogy mièrt ragadtam bele arra nagyon egyszerű a válasz: gyermekkor ès azok traumái. Ez volt az ismerős èrzès. Az hogy nem jól szeretnek. Szeretnek, de mègis gyakran bántanak.16 èvesen fogalma sincs ezekről az embernek,ha nem tanítjàk meg. 10 múlva pedig már ott álltam nagy pocakkal ,boldogan, hogy engem bizony kárpótolt az èlet mindenèrt. A következő 5 èvben pedig nem volt időm a saját lelkemmel foglalkozni.
Visszatérve a bántalmazásra, a feldolgozás tragikomikuma az volt ,amikor rájöttem bizony èn is bántalmaztam a másikat ,csak teljesen más eszközökkel. Ha egèsz gyerekkoromban nem jól szerettek, akkor majd most ès mindenki helyett. Ez hatalmas teher a másik fèlnek. Az önbizalom hiánya miatti fèltèkenysèg. Ès mert úgyis újra eldobnak. Nem elegendő szabadság a másiknak, hisz amíg együtt vagyunk, biztonságban van a kapcsolatunk.Manipulatív kommunikáció, pl szakítással fenyegetès, amit persze sosem tartottam be.
A saját családomat ismertem, de elkezdtem az ő csaladját is más szemmel nèzni ès így tudtam megèrteni hogy ő mièrt volt olyan velem amilyen. Ő sem làtott jobb pèldàt, de talán ő ezt mèg most sem látja. De ez màr az ő fejlődèse vagy egy helyben toporgása, nem az enyèm.
Szóval ilyen ,amikor 2 sèrült lèlek fejletlen gyerekkènt egymàsba szeret. Fájdalmas ès nehèz sorsfeladat, ha nem tudják egymást meggyógyítani.
Már mindketten túl vagyunk rajta,de mèg most is ott van közöttünk a gyűlölet ès fogalmam sincs hogy valaha lesz-e ebből egy "szèp" kapcsolat. Ott feszül közöttünk egy láthatatlan zsinór ès talán ha az is elszakad, újra tudjuk írni ezt a kapcsolatot valami szebbè, mondjuk barátsággá. De az is lehet csak megtanulunk ezen a bolygón együtt èlni így.
Nehèz mert számomra a jelen is mardosó, a lányainkkal való kapcsolata miatt, számára pedig azèrt amièrt erről van vèlemènyem. Talán majd egyszer megbocsájtom neki hogy nem jól szereti a lányainkat, ahogy azt is megbocsájtottam hogy engem sem szeretett jól. Talán ő is megbocsájtja egyszer az èn bűneimet. De mire ide eljutunk,talán már azt is elfelejtjük hogy valaha szerettük egymást.
A lènyeg hogy jól vagyok. Nem fáj már. Nem fut màr semmilyen program. Szinte újra az vagyok aki règen voltam..De egy nagyon fontos különbsèggel...Megküzdöttem, feldolgoztam, megtanultam,...ès remènyeim szerint nem fogom elkövetni ugyanazokat a hibákat egy új kapcsolatban. Ès nagyon bízom benne hogy felismerem ès feltudok állni egy olyan ember mellöl, aki úgy sèrült hogy fogalma sincs róla, nem dolgozik magán ès a bántalmazás is megtalálható a kapcsolati eszköztárában.🙏🏼🤍